Ergo OB 2009, Szeged

Az idei év második versenye Szegeden volt, az ergométer bajnokság, ahol mi is részvettünk és örömmel írhatom le, régen nem szerepeltünk ilyen jól. Maximum tavaly. Persze minden év más. Az idei ergobajnokságot Szegeden rendezték, és emiatt nagyon sokan (nem csak a Danubiusból) már előző nap, délután, kora este megérkeztek, hogy pihenten versenyezhessenek másnap.

 Voltak, azonban olyanok is, és valószínűleg ők voltak többen, akik csak aznap érkeztek. Én is közéjük tartoztam, és elmondhatom, egy nagyon jó kis napot töltöttem Szegeden, de talán ez igaz mindenkire. Hiszen azok közül, akik már előző nap lementek, többen megjárhatták a szokásos Virág, Acapella, sétáló utca kört, vagy akár az Andy Warhol kiállításra is elmehettek.

Azért, a versenyről is kell írni persze, amiről egyébként a www.hunrowing.hu –ra egy tényleg jó összefoglalót készített egy számomra ismeretlen. A távoli ergo ob-knak azaz egyedüli problémája, hogy a DNHE, elsősorban anyagi okok miatt, kevs indulót tud vinni, elsősorban a legjobbakat. Ő közéjük tartozik Varga Marci és dr. Alliquander Anna, akik a rendre elhozták a férfi ifi és a női felnőtt könnyűsúly első helyét. Sőt, Annának, csak hajszál híján múlott, hogy megdöntse 2007-es egyéni országos csúcsát. Sajnos nem láttam ezeket a versenyeket, mert már melegítettem bőszen a tribün alatt sok társammal együtt, de erre még visszatérek.

A következő szám, amiben igazán érdekeltek voltunk a férfi könnyűsúly volt. Szentkereszty Marci, Sándor Áron, Szabados Misi, Rácz AC/DC Ráró és Csepregi Gábor a szegedi helyszínen húzta a tesztet, míg Vanczák Gergő otthon abszolválta azt. Ráró, akinek baseball sapkáját és frizurájának látványát 36-tos tempónál, nem lehet leírni, második, míg Csepi a negyedik helyet szerzett az u23asok között. Szabados És Szatír holt versenyben végeztek, de mindketten Szentkereszty Marci előtt.

Varga Tomi győzelmét valószínűleg mindenki borítékolta, de Szellő visszarobbanása a dobogóra talán néhányakat váratlanul ért, nem tudom, hogy a kétszeres u23as világbajnok mit fog vállalni az év során, mindenesetre kemény versenyekre lehet számítani.

Itt szeretném megragadni a tollat, hogy kiemeljem az előbb hivatkozott, valóban jó beszámoló, sajnos egy „kicsi” ferdítést tartalmaz. Durva késéssel indult a verseny, hiszen a verseny első egy órája alatt sikerült negyvenpercnyi késést összeszedni, ami azért említésre méltó, főleg azért, mert senki sem számított rá így nagyon sokaknak kétszer kellett melegíteni, ami nem állíthatom, hogy rossz volt, de valószínű, hogy többeknek tett rosszat, mint jót.

A férfi felnőtt/u23 futamok némi izgalmat tartogattak mindenki számára (Én részt vettem benne és mondhatom meglepő dolgokat éreztemJ). A futamot Simon Béla nyerte, utána Szekér Laci következett, és Tari János. De ez csak a végső sorrend volt. A második férfi futamot Haller Áki startja indította, hiszen majd 500 méterig vezette a szám csúcstartója a mezőnyt, majd egy bizonyos idő után biztonsági módra váltott. A vezető pozíciót Csankó Péter vette át. Mindeközben a pozíciók viszonylag variálódtak, a tempók 34 és 38 között váltakoztak, és mindannyian küzdöttünk. Szerencsére a levegőre nem kellett panaszkodni, igaz az ergok egy kicsit furák voltak, hiszen ezek az újabb modellek, lábtartók még nincsenek annyira elterjedve itthon. Jobbomon Szekér Lacival, balomon Csankóval én is csak küzdöttem, majd egyik kipillantásom és a speaker szavának egy foszlányára rájöttem, Szekér vezet és ekkor már finisben voltunk. De Simon nevét is nagyon mondogatták, és így alakult ki végül a korábban írt végeredmény.

Ami azonban érdekesebb, hogy mikor átlapoztam a jegyzőkönyvet, feltűnt, Petrity Rudi (aki először volt 400 watt felett 20 percen Mo-n) és Márton Gábor negyedik-ötödik helye, és az hogy nem sokon múlt a dobogós helyezésem. Továbbá, ha bele veszem az u23as titánokat, akkor már nyolcan szóródtunk be 6:14 és 6:19 közé.

DNHE ifjai mind helyt álltak, edzőjük Buday Anna viszonylagos elégedettséggel mondta, hogy mindenki jól teljesített. Közülük kiemelendő Kovács Zsolt, aki második helyet szerezte meg a férfiserdülő egyes korosztályban.

A délután folyamán, mivel mozgási lehetőségeim Budapest irányában eléggé behatároltak voltak, meglátogattuk edzőmmel, Forró Dezsővel a „Nagy-Virág” cukrászdát és sétáltunk egy rövidet. A meggyes marcipánost mindenkinek ajánlanám, de a málna tengerből sajnos hiányzott a málna, mondjuk az csak idény gyümölcs.

Mikor visszaértünk még mindig tartott a verseny. Az egyetemi egyéni számoknál tartott a program. Ami egy jó kezdeményezés, de kár, hogy a csapatverseny csak az egyetemisták sajátja volt ez alkalommal. A versenyt az adaptív és serült versenyzők zárták, amiben ugyancsak képviseltettük magunkat – Reisinger Péter révén, aki a mozgássérültek közt indult, igaz előtte a veteránok közt is megmérette magát 2000 méteren. Ebben a mezőnyben, az LTA kategóriában második lett.

Ma már iktattunk egy evezést…